A díjat a város egyik legkülönlegesebb helyiségében, a Szatmárnémeti Református Gimnázium tanári termében adták át, illusztris és a díjazott számára fontos személyiségek előtt.
A szombaton délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepségen Pataki Csaba, Szatmár Megye Tanácsának elnöke a méltatta az alkalmon Kereskényi Sándort:
„Mind ismerjük kiemelkedő szintű jártasságát a politikatudományok és a kulturális élet területein, így nem csoda, ha nem csak megyénkben tett szert elismertségre az elmúlt évtizedekben, de még a régiónkon is túlmutat híre. Közösségszervező tevékenysége két szakaszra bontható. Az első – 1990 és 1992 között – a frissen létrehozott RMDSZ tagállományának bővítését és gazdagítását célozta. Ebben az időben dr. Bura Lászlóval együtt járták Szatmárnémeti és Szatmár megye fontosabb helyeit, hogy a közösségi beállítottságú személyeket közéleti szerepvállalásra ösztönözzék.
A második szaka – 1998 és 2006 – az immár megerősödött RMDSZ megyei keretei között zajlott és a közösségben ismert személyektől a fiatalok felé fordult. Szenátori irodája a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés székhelye lett és ezzel párhuzamosan sürgette az ifjú mozgalmárok önkormányzati szerepvállalását. A mandátuma idején, de azt követően is mind anyagilag, mind szervezési szinten támogatta a fiatalok kezdeményezéseit.
Kultúraszervező tevékenysége a 2000-es évek elején bontakozott ki. Ekkor fiataloknak tartott politikaielméleti és politikatörténeti előadásokat, 2009-től az előadások középpontjába a művelődés került és a Posztmodern Távlatok Művelődési Műhely révén ezek átlépték a megye határát és regionális szintre léptek. 2010 után Kereskényi Sándor a kisebbségi közművelődés fontos szereplőjévé vált, s ezt 2015-ben az RMDSZ Ezüstfenyő Díjjal ismerte el.
2016 óta a Szatmár Megyei Tanács tanügyi és kulturális szakbizottságának titkára, rendszeresen járja a vidéket és kulturális eseményeket szervez. A kultúraközvetítést a közéleti értékközvetítés leghatékonyabb eszközének tekinti, s fel is használja az egyházakkal, a tanügyi intézményekkel, valamint a gazdasági- és civil szférával való kapcsolatteremtésre.
Ezzel Kereskényi Sándor élő példája annak, hogy hogyan lehet évtizedeken át élő és gyümölcsöző kapcsolatokat fenntartani és kivirágoztatni. Eddig is büszkék voltunk arra, hogy Szatmár megyének van egy Kereskényi Sándora, de most együtt örülhetünk annak, hogy az Anyaország is úgy gondolja, hogy az elmúlt évtizedekben az összmagyarság kultúrájának megőrzése érdekében tett erőfeszítései megérdemlik a legnagyobb elismerést.” – szólt a laudáció.
A hatalmas elismerésnek számító díjat Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja adta át. A díjazott hálásan megköszönte az állam- és kormányszerveknek, akik elismerésre méltatták, számon tartva ezzel egy közösség élettevékenységét. „A szatmári magyar közösség éppúgy történelemformáló erő, mint a reformáció Rákóczi vagy Kölcsey korában. Köszönöm a történelmi Kereskényi családnak, melyhez igyekeztem méltó lenni, és szűkebb családom ösztönző és segítő tagjainak, barátaimnak és munkatársaimnak, akikkel a magyar ügyért évtizedeken át dolgozhattunk, ezek közül különösen azoknak, akik a céltalanság, a keserűség és a lemondás napjaiban felráztak, lelkesítettek, hittel és példával támogattak, bizonyítván: él a magyar és élni akar. Mindenek közül köszönöm annak a Szilágyi Leventének, aki elhitette velem, hogy egy 70 évesnek is lehet esélye, külön feladata, közösséghez kapcsoló távlata.”
A Szatmári Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának dísztermében megtartott állófogadáson Király Lajos esperes az ünnepélyes pohárköszöntő alkalmával Mózes 4. könyve 6. részének 24. versét idézte: „Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged!” Ezzel az Igeverssel kívánt további erőt és áldást Kereskényi Sándor életére és munkásságára.
Az esperes szubjektív megfogalmazásban mondta el a következőket: a kitüntetett személye a Száz év magány című regény egy főszereplőjével kapcsolatosan „Melchiades-attitűdre” emlékezteti, aki a Macondó falucskában élőket olyan újdonságokkal ismertette meg, amelyekről korábban nem hallottak. Kereskényi olvasottságában, intuitív gondolkodásában és tudásában hasonlót tapasztalhatunk mi is. Az esperes ugyanakkor elmondta, hogy a kitüntetettel való mindennapi beszélgetés emlékezteti Thomas Mann A varázshegy című regényére, amelyben a cselekmények helyett a belső, szellemi folyamatokról szól a társalgás, mely gyakran az Emil Durkheim által megfogalmazott „kollektív pezsgés” érzését kelti benne. Az egyházmegyei elöljáró végezetül arról szólt, hogy – Marcel Proust gondolatait kölcsönözve – az idő is másként telik a Kereskényivel való társalgásban.
Király Lajos szívbéli örömét fejezte ki, hogy Kereskényi Sándort, református vallású atyánkfiát, a Magyar Köztársaság elnöke elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésében részesítette.